3. Rész - Az elveszett gyermek

Bruce

Kiskoromban anyámat a szemem láttára ölték meg. Alig lehettem 10 éves amikor a metrónál várakozva elindult felénk két férfi. Az egyik egy pisztolyt szorongatott a kezében, és olyan rohamosan közeledett felénk, hogy teljesen a szívrohamot hozta ránk. amikor elment mellettünk hatalmas kő esett le a szívemről, kifújtam a mély levegőt. Lehetett hallani hogy jön a metró, már épp megnyugodni készültem amikor hirtelen előttünk termett az a szakállas, szemüveges vérfi, és a másik is megfordult, és visszafutott a lépcsőtől. Anya erősen szorongatta a kezemet, közben próbált maga mögött tartani, nehogy megsebezzenek. Elvették a pénztárcátáját, a retiküljét, mindent, mikor azonban a gyűrűit kérték megállt, ellenkezni kezdett. A fiatalabb ember belelőtt a karjába, aztán a melkhasába is. A vonat ajtaja kinyílt, és befutottak rajta a gyilkosok. Az anyám ott feküdt a kövön, a szája tátva volt, a ruhája és a karja csupa vér, pár pillanatig dadogott még valamit, de nem tudtam kivenni hogy mit akar. A földrerogytam, bőgni kezdtem, nem tudtam hogy mit csináljak, nem tudtam mit tenni. Egyre csak sírtam és a könynek csak úgy dőltek ki a szememből.
Apával maradtunk ketten testvérek. Nem sokkal anya halála után követte őt a sírba a nővérem is. A gerendára fölakasztva találtam rá.
Haragudtam rá, haragudtam apára, amiért annyira elhanyagolt minket, és magábazárkózott, amiért nem tudtta gondunkat viselni, amiért hagyta hogy öngyilkos legyen a lánya. Haragudtam az életre, haragudtam istenre, amiért a jókat elveszi, és a rosszakat nem bűnteti meg.
-Az emberek hülyék, mindegyik egy idióta, nincs olyan akiben ne lennének önös szándékok, mindegyiket csak saját maga érdekli. Örökké tartó szerelem? Nem, ilyen nincs, ne dőlj be neki, mert ez csak az emberek mesélye az olyanok számára akik még nem tapasztaltak eleget az életből. Sok ilyen kis történetük van, amikkel vezetni akarnak minket, arra kényszeríteni hogy ne gondolkozzunk.
Örök szerelem épp úgy nincs mint olyan öngyilkossági kíssérlet, aminek nem halál a vége. Az ilyen emberek csak sajnáltatják magukat, törődésre vágynak, aki öngyilkos akar lenni annak valahogy sikerülni is fog, akinek nem, az nem akart igazán megszabadulni az életétől.
-Én nem értek egyet veled.
-Miért? Hogy ha valaki nem akar élni tovább, akkor azt hagyni kell meghalni, nem lehet ráerőltetni az akaratunkat, ez is egy önös cselekedet lenne.
-Nem feltétlenül jó az neki hogy nem él tovább.
-De biztosan nem rossz. Senkinek nem árt vele, talán azok akik szeretik rosszul fogják érezni magukat, de ha az illatőnek olyan szar élete volt, ogy nem akarja tovább élni, akkor miért is kéne megakadályoznunk, hogy végezzen magával?
-Te így fogod fel a dolgokat, viszont ezt könynedén ki lehet fordítani. Ahogy mondtad az emberek önzőek, és csak magukra gondolnak. Viszont a te állításod ugyanúgy önzőség lenne. Ha öngyilkos akar lenni az illető akkor ő nem ugyanúgy szemét a többiekkel szenben? Cserbenhagyja azokat akik szerették és hittek benne, akik kitartottak mellette, akik próbáltak neki segíteni még ha ő nem is vette észre. előbb végig kéne gondolni a dolgokat, elképzelni hogy vajon kinek okoznánk fájdalmat a cselekedeteinkel, hogy miképp éreznénk magunkat ha valaki más helyében lennénk, több szempontból is átnézni a helyzetet, és csak utána elhatározni a döntésünket.
-Igen, csakhogy nem mindig van idő ilyen részletesen végiggondolnunk a dolgokat, sőt gyakorlatilag alig akad egy-két ilyen alkalom.
-Ezért kell teremteni.
-Nem mindig akad lehetőség ennek a megteremtésére, sorsodat nem csak te irányítod.
-Pontosan. Mindenki hatással van az embertársai jövőjére, és ezzel mégsem törődik senki.
-Van amiben egyetértünk, van amiben nem.
-Pontosan. Itt vagy például te, neked meghalt az anyád, és öngyilkos lett a nővéred, nem érzed igazságtalanságnak az életet? Nem érzed úgy hogy nem így kellett volna történnie a dolgoknak?
-Maga most provokálni próbál engem? Mert ha igen, hát nem nagyon sikerült elérnie a kellő hatást.
-Nem, nem áll szándékomban, csak próbállak megfejteni.
-Mert azt hiszi hogy majd egy agykurkásznak hipp-hopp elmesélem hányattatásokkal teli életem "tragikus eseményeit"?
-Nem, nem kértem hogy vágj bele a közepébe.
-Egyáltalán azt sem értem hogy miért is kell itt lennem, nincs sok értelme? Azok az emberek akik elmondanak mindent egy vad idegen embernek gyengék.
-Dehát most te is ezt csinálod nem?
-Nem! Az más.
-Szerintem semmiben sem különbözik a többitől a te és az ő helyzetük.
-Úgy gondolja? Ők nem képesek egyedül megoldani a helyzetet. Én igen.

2. Rész - Halottnak a csók

Leia

A gyomrom megfeszült, éreztem ahogy az izmaim összerándulnak, magukkal húzva a bőrömet, és minden egyes kis ideget. Az eddig lassú ütemben verő szívem most kezdett felgyorsulni, és szabálytalanul kalapálni.
A gondolataim egyszerre több felé kószáltak, nem tudtam hol a helyem, mit kéne tennem. Fáj a fejem, az arcom ég a láztól, biztosan rákvörössé izzott. De ez nem a betegség jele, nem, ez teljesen másfajta láz, kínosan érzem magam, ugyanakkor örülök is egyben, a szívem majd kiszakad a tüdőmön át, a csontjaimon keresztül. Apránként megrepedezik mellkasomon a bőr és egy egyszerű lendülettel felhasad, a bordáim szétnyílnak, a hús szinte izzón foszlik szét, és pillangókként szállva tárulnak ki az érzések.
Vajon fájdalmas halál lenne?..

***

1. Rész - Kék rózsa

A rózsa, a szerelem virága. Egy szál rózsát ajándékozni az egyértelmű szerelem jelképe.
A rózsa számos szimbólumot hordoz magában. De mindegyikben közös, hogy valamilyen módon a tiszta, bűntelen élethez kötődik, hiszen többek között a szépség, a szerelem, a mulandóság, a jó szerencse, a boldogság és a csend szimbóluma ez a virág.
Ártatlanság, Titok. A megszokott, vagy kiérdemelt szerelem, de a szülői szeretet virága is lehet. Gyönyör; méltó társ, megveted a szerelmemet? Meghalok…
Báj; ártatlanság; diszkréció. Méltó vagyok önhöz! Jelképezi a megbecsülést, és a tisztaságot.

Azonban minden virág -még ha rózsa is- lehet átlagos, személytelen, elsuhanhatunk mellette úgy hogy csak egy apró pillantást vetünk rá, nem élvezzük mélyen átható illatát, nem gyönyörködünk nyiladozó szépségében, színeinek árnyalatában.
Minden virág szép, de egyelten sem ér fel azzal az egyetlen virággal, aki számodra a legfontosabb ezen a Földön. Mert amit gondozol, amit féltve őrzöl, amit védesz fájó bántalmaktól, az mindennél fontosabb a számodra, és különleges helyet foglal el a szívedben.
Lehet a többi virág akármilyen szép, akármennyire illatos, bármennyire is vonzó, neked ő lesz az egyetlen és örök.