Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna, |
Szerkesztőről
Nos, lehet hogy már páran ismernek régebbről. Alice álnéven írkáltam a mindenkilapja host-on. Most úgy döntöttem jöhet a gportal!
Nem vagyok valami különleges, csak egy átlagos ember, némi fantáziával és egy többnyire egészséges önbizalommal.
Külsőségek...
rocker; 16; sovány; sápadt bőr; magas; corset; festő; szemüveg; barna haj/szem; bakancs;
Ha érdekelnek a továbbiak látogass el a blogomra!
| |
gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot! |
Ide kerülnek a cserék. Meghívásra általában beleegyezem. 80% hogy kikerülsz. na jó legyen 86%. :")
Elenor; Ikina; Abbey; Nanami & Miyoko; Sage; Rolika; error;error; error; error;error; error; error;
Akármi is történik próbálj meg erős maradni, kitartani és túlélni. Nehéz, de muszáj...
| |
Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; |
Szereplők
Leia
Emet
Bruce
Liz
Annie
Harold
Heaven
Dan
Evelin
Bryson
(Adrian)
Ha-neul(Hane)
Choe
Emil
| |
alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... |
| |
|
|
|
A szépség jelentése2013.11.01. 09:25, Shoe
5. Rész
5. Rész - A szépség jelentése
Annie
-Fúj haggyál már!
-Ezt most csak azért mondod mert nem bírod.
-Nem igaz, amikor jóban voltunk akkor is úgy gondoltam hogy nem valami szép csaj.
-Mert akkor neked mi a szép ha nem ő?
-Hát, számomra a szépnek külön jelentése van, és ez rá pont nem vonatkozik.
Ahogy ezt a beszélgetést hallgattam azon tűnődtem, hogy vajon Bryson-nál mi számít szépnek? Vajon neki milyen az ideálja, mi a szép, milyen lányok jönnek be neki? Nem. Nem elég a tetszés, vajon ki az akitől tényleg első látásra félrenyelne. Talán nincs is ilyen lány, vagy csak jól leplezi. A gondolatra akaratlanul is kínos mosolygásba kezdtem, és elvörösödött a fejem.
Én már régóta keresem a szerelmet, de valahogyan sosem találtam rá, akármennyire is vágyom rá, kutatom, sehogy se lel meg, és ez már kezd bosszantani. Talán fel kéne adnom. Az életem slampos lesz és egyszínű.
-Na jó, tehát megtuttuk hogy te sosem mondanád egy szép lánynak hogy szép.
-És akkor?
-Mostmár kezdem egyre inkább elhinni hogy neked tetszik Anett.
-Mondom hogy nem! Az egy kétszínű liba!
-Hhh.. Megcsalod a barátnődet!
-Nem csalom te hülye!
-Talán ezt elkéne mondanom neki.
-Ha egy mukkot is mondasz!
-Jól van na, csak viccelek.
-Tudom de ez nem vicces.
-Neked talán nem. De nekem az.
-Szerintem is vicces.
-Mind összefogtatok ellenem! Annie védj meg ezektől a szörnyetegektől! -Húzódzkodik hozzám, talán túlságosan is közel. Kínosan nevetgélek, próbálom felfogni hogy mi történt, kissé elbambultam.
-Na tessék, egyik nőt falod a másik után, szégyellhetnéd magad.
-Na és, Annie megéri, ő nem olyan hárpia mint ti!
-Hárpia?
-Ez gonosz volt!
***
A lábaim szorgosan szedem, hogy lépést tartsak a barátnőjéhez igyekvő Bryson-nal. Egyrei nkább csak a földet bámulom, nem tudo mit mondani, még sosem voltam kettesben vele, sőt meg vagyok róla győződve hogy nem kedvel engem. Folyton csak akkor szól hozzám ha Helen is a közelemben van, és valamilyen oknál fogva elkezdünk dumálni hármasban. Önszántából semelyik srác sem jönne oda hozzám dumálni, talán borzasztó a külsőm, vagy ez egy amolyan mágneses folyamat lenne? Én lennék az északi ők pedig a déli pólusok? Hhh.. Akárhogy is, csak természetesen kéne most is viselkednem, és akkor talán nem érezném magamat ilyen rosszul.
Bryson pár lépéssel előttem jár, komor tekintettel bámul előre, arcát nem látom, eltakarják göndör, bozontos fürtjei.
Talán egyáltalán nem kéne ilyesmin rágódnom, inkább csak meg kéne szoknom hogy sosem lesz egyetlen fiú barátom se, akármennyire is szeretném, és ha ez nem sikerül, akkor a pasi szóba se jöhet.
Próbálok nem elszontyolodni, normális pofát vágni, szemeim elnéznek a fiú mellett, a piactérre, a repdeső galambokra, a macskaszemes utcákra, a város régiesen szép épületeire, a járókelő emberekre, az égre, a felhőkre. Megtorpanok. Talán itt kéne maradnom. Talán itt kéne állnom addig amíg valaki ide nem jön hozzám hogy szia, miért ácsorogsz itt, már egy ideje látlak, mi a gond? De ilyen nem lesz, senki sem olyan kedves és őszinte hogy hasonló megforduljon a fejében.
Hallgatom a szél süvítését, lenézek a csupasz lábaimra, lógó karjaimra, a körmeimet marcangolom, megharapom az alsó ajkamat, összeszorítom a fogaimat, és ökölbezárom az ujjaimat. Mélyen lehúnyom a szemem, próbálom visszatartani a könnyeket, nem értem miért kezdek el mindjárt sírni.
Hirtelen Bryson is megáll, elhallgat minden. Kinyitom a szemem. Két fekete cipőt pillantok meg az enyéim előtt, tartva a tisztes fél méteres távolságot.
-Mi a gond Annie?
-S-semmi. Csak elgondolkoztam valamin.
Bryson és én egyre többet lógtunk együtt. Végre valahára sikerült egy fiú barátot szereznem. Két és fél év után egész jól sikerül kijönnünk egymással, bár néha még így is furcsán érzem magam a közelében. Nem nagyon szoktunk beszélgetni egymással, főleg a suliban nem, és csak ritkán találkozunk, de örülök neki hogy elhív filmet nézni, beülni egy pubba, vagy csak úgy lógni.
Mélyet szippantok a tündöklő virágok illatába.
-Bryson..
-Hm?
-Neked, milyen a szép nő?
-Öm, a szép nő? -Fölnéz a felhőkre, úgy tűnik gondolkozik. Erre a kérdésre talán egyértelműen az lenne a válasz hogy olyan mint a barátnőm, de valamiért mégsem ezt mondta.- Hát nem is tudom. Nem hiszem hogy egyetlen ember tulajdonságait elmondanom.
-Akkor, csak mondd el ami eszedbejut erről!
-Rendben, akkor leírok neked egy típust. Szerintem a szép nő/lány. Legyen mondjuk szőkésbarna hajú, világoskék szemű, kicsit szeplős, hamvas bőrű, törékeny, vékony alkatú. Nem túl magabiztos de azért ne is legyen olyan nyuszi. Feltétlenül vicces, mosolygós, hiszen egy lánynak a legszebb ékszere a mosolya. A lelke legyen tiszta, mint a frissen hullott hó, ugyanúgy jófej mint a haverjaim, talán egy kicsit sportos, de van nőies oldala is.
-Oh.
Bryson a barátnője tökéletes ellentétét írta le. Sportos, de van nőies oldala is, szőkésbarna, kék szemű, kicsit szeplős.
-Végül is mindegy hogy barna vagy vörös haja van, hogy szürke színű, vagy őzikeszemei vannak, hogy milyen hozzú a szempilája. Tudod az emberek gyakran mondják hogy az igazi szépség belülről fakad, azonban a nők ezt nem valamiért mindig tagadják. Úgy értem azt hogy a másik nem tényleg így gondolja, mert hogy vannak bizonyos bizonyítékok. De ha jobban végiggondolnátok rájönnétek hogy ez tényleg így van és hogy nem érdekel minket a smink vagy a formás hátsó -A fogalmazása akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Elnevettem magam.- Ne nevess tudod hogy értem! -Vigyorodik el ő is.- mit sem számít hogy jól néz ki a csaj ha valójában egy hárpia. Előbb-utóbb úgyis elkergeti a pasit, akárki is legyen az.
-Hh, talán igazad van, ez az egész túl van bonyolítva. Túl sokat vacilűlnak az emberek.
-Szóval egyetértünk. ÉS neked milyen egy helyes srác? -Böködi meg az oldalamt kacsintgatva, az arca most kellemetlenül közel van az enyémhez, kicsit kínosan érzem magam.
Eltolom magamtól, mosolyogva válaszolok.
-Nekem? Nekem a helyes, nem a szép srác... -Elgondolkodok a kérdésen. Milyen lehet a számomra deáis pasi? Van egyáltalán ilyen? Eddig nem nagyon tűnődtem azon hogy milyen srác illene hozzám, mert hát úgy voltam vele hogy tök mindegy cak találjam meg végre az igazit. Azóta sem leltem rá a szerelemre.- Nem is tudom.
-Nem tudod?
-Szép pasi.. Hát sok szép pasi van.
-Jah, aki meleg. -Néz rám fapoával, amire odébblököm.
-Nem úgy értem, egy fiú is lehet szép.
-Jah, igen... Aki meleg.
-Nem! Akinek mondjuk olyan karakteres arca van, vagy nagyon szép szemei, vagy mit tudom én.
-Szóval buzi.
-Ajj, téged nem lehet meggyőzni, pedig te is egy olyan fiú vagy!
-Milyen?
-Hát szép! -Kiabálom ki magamból, amikor rájövök hogy mit is mondtam. Tényleg kimondtam volna a gondolataimat? Ezt most komolyan? Nem hiszem el!
-Telitalálat! -Üvölti el magát a mellettem ülő, talán tényleg teljesen idiótának néznének az emberek, ha egy valamivel forgalmasabb helyen lennénk.- Állj mi?
-Oh, bocs nem úgy értettem! -Mentegetőzöm, nem akarom hogy félreértse a dolgokat, elvégre nekem ő nem tetszik, vagy is ez így nem egészen igaz, de még cdak gondolnom sem szabadna ilyesmikre vagy is...
Beleborzongok a gondolataim hirtelen kusza menetébe, az arcom elvörösödik, magamban hatalmas csatát vívok önnön magammal.
-Szóval szerinted buzi vagyok?! -Igen így fogalmazott, eléggé nyers, és gyakran csípős szájú, de amúgy nagyon kedves és jófej alak.
-Mi? Nem! -Mondom megkönynebbülve, hogy kicsit másképp értette félre a dolgokat.
-Na jó és akkor mit találsz szépnek bennem?
Ez a kérdés már kevésbé tetszett mint az előző, sőt mi több! Nem nagyon akartam rá válaszolni. Elvégre ehhez semmi köze, még csak nekem sincs hozzá közöm.
-Hát izé, semmi. -Válaszolom a kezeimet marcangolva, felnézve az ő vigyorgó arca jelenik meg előttem.
-Elpirultál. -Jelenti ki győzedelmes pofával.
-Nem igaz! -Ellenkezem, bár tudom hogy sajnos nagyon is igaza van. Ezúttal.
-Ugye tudod hogy van barátnőm? -Mondja, egy hatalmas sóhajjal megfűzerezve amúgy is kiábrándító szövegét. Kissé úgy hangzott mintha bánná ezt az egészet.
-Hát ezt aztán nagyon lelkesen mondtad!
Erre csak egy vállonboxolás volt a válasz, és a száján fölfelé kunkorodó mosoly.
-Aú! Te megütsz egy lányt! Nagyon hősies viselkedést produkálsz!
-Még csak hozzád se értem.
-Túlzol.
-Csak gyenge vagy, ennyi az egész! -Mondja nevetve, közben karjaival átölel és felborzolja amúgy is kócos hajamat.
-Ne máár, nem kapok levegőt!! -Tiltakozom, de nem enged.
Erős karja körülöleli a nyakamat és a melkhasomat, közben hangos kacagása hallatszik a háttérben.
Végül elenged, és visszadől a fához.
-Te ki akarsz nyírni?
-Úristen. Fény derült a hátsó szándékaimra. -Suttogja selytelmes pofával, kissé félrenézve.
-Röhejes vagy.
-Te is. -Mutogat a fejem búbján lévő kócra.
-Ez a te hibád! -Igazgatom el a hajamat.- Amúgy meg, ha én a barátnőd lennék most erős haragot éreznék irántad.
-A hajborzolás miatt?
-Nem! Hanem azért, mert ha megkérdezi valaki hogy számodra ki a szép lány, akkor természetes hogy a barátnődet mondod. Ez ilyen reflex szerűség.
-Ahha. Ez nagy hülyeség.
-Már miértl enne hülyeség? A barátnőd nem szép?
-Szép? -Kissé elgondolkodó arca megrendít.
-Hogy lehetsz ekkora bunkó?! -Vágok hozzá egy halom füvet, amiket most tépkedtem ki.
-Húha hát ez borzasztóan fájt. Mellesleg nem mondtam hogy nem szép. Sőt, Liz kifejezetten szép lány.
-Akkor meg miért nem rögtön mondtad. A végén még kiderül hogy nemi s tetszik a saját barátnőd. Hú de megérdemelnél egy pofont.
-Végtére is a külselye miatt szerettem bele.
-Ö, mi?
-Ennek nem így kéne lennie ugye?
-De ugye, nem csak azért szereted mert szép?
-Persze hogy nem! Ő tényleg kedves, kicsit vad, és festi a haját amit utálok benne, de azért elviselem. Pedig mennyivel szebb lenne szőkén.
-Eredetileg szőke volt?
-Ja, csak a hülyéje vörösre festette. Pedig egyszer annyira megnézném szőkében.
-Hát majd egyszer. -A gondolat hogy iylen sokáig járni fognak fájó érzéssel töltött el. Ami jó nagy önzőség mert hát örülnöm kéne hogy egy barátom boldog. De valahogyan... Mégsem tudok teljes szívvel drukkolni nekik.
-Mi az?
-Se-semmi!
Ezek után a szavak után némi csönd következett. Csak ültünk ott a fa árnyéka alatt, a város nyüzsgő zaját hallgatva, a járókelőket bámulva, a kék égen vándorló felhőket pásztázva.
Aztán...
-Mondd csak.
-Hm?
-Liz milyen lány?
-Nem ismered?
-Nem, csak látásból. Néha köszönünk egymásnak.
-Majd bemutatlak neki.
-Jaj nem kell! Ne!
-ogy? Miért?
-Hát nincsk ülönösebb oka, csak azt hiszem nem vagyok felkészülve rá.
-Nem vagy felkészülve rá? Ezt a röhelyes kifogást! -Neveti el magát, amire én is unogni kezdek.
-Igen, tényleg nevetséges... -Suttogom magamnak. Az igazság az hogy csak azért nem szeretném megismerni, mert félek hogy úgy fogom gondolni tényleg megérdemlik egymást. Hogy tényleg összeillenek és elválaszthatatlanok, hogy bűn lenne kettelyük közé furakodni, hogy anynira kedves lány, hogy megszeretem, és borzasztó embernek fogom gondolni magam, hogy csak arra gondolok hogy nem kéne járniuk. Nem, már most borzasztó vagyok.
-Tulajdonképpen nem is tudom. Nem ismertem ki még teljesen. Kissé titokzatos, de amúgy nagon szórakoztató személyiség. És nem fáraszt a problémáival.
-Ezt meg hogy érted.
-Hát csak úgy hogy a legtöbb lány amint kicsit közelebb engeded magadhoz elkezd nyafogni a személyes problémáiról mert azt hiszi annyira érdekelnek a gondjai.
Az idili hangulat hirtelen átcsapott rémálomba. Mintha egy tahóval beszélnék.
-Öh, mi?
-Jah ezt most ne értsd félre, nem úgy értettem hogy egy bunkó vagyok, csak amikor jaj nem tudok elmenni a fodrászhoz, meg anyám lecseszett mert nem mosogattam el, hát az ilyenektől kiráz a hideg.
-U,.. Te ismersz ilyen lányokat?
-Sajnos... igen.
-Oh. Hát őszinte részvétem.
-Na mindegy, szóval nem ilyen. Neki elég komoly gondjai vannak de nem kérkedik velük. Csak néha könnyedén kiakad, és akkor nem lehet beszélni vele. Sokkal jobban szeretem a mosolygós arcát. Ő tényleg szép kívül belül, de valamiért kezdem úgy érezni hogy nem kéne együtt lennünk. Talán tényleg ő maga a szépség.
| |
|
|
|
Egy új szerepjáték veszi hamarosan kezdetét, melynek Ikina a vezetője. Egy fantasztikus új történet, egy különleges mesevilágba vezet be minket. Olvasd vagy vegyél részt benne te is!
Én már jelentkeztem, katt a képre ha belevágnál egy új kalandba!
| |
|
2014.03.31. 18:09
2014.03.29. 10:26
2014.03.15. 15:02
| |
|
Cím: A világ a Te szemeddel
Host: GPortal.hu
Link: http://world-in-youreyes.mlap.hu/
Téma: Történet
Ajánlott: 13-16 év
Szerkesztő: Shoe
Nyitás: 2013. 11. 1.
Szünet: Lesz valamikor... gondolom...
Zárás: Nem valószínű
Design: aranymeli.gp.hu (átszerkesztett változat)
A menüfejlécek szövege részlet A romlás virágai c. kötet, BAUDELAIRE. Charles verseiből.
Köszönet a fényképekért a weheartitnek és a tumblr.com-nak.
weheartit.com
tumblr.com
A történet teljes mértékben kitaláció, a gondolataim megjelenése, kérlek ne használd fel, ne tüntesd fel a sajátodként!
| |
|
Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.
(részlet: BAUDELAIRE. Charles)
| |
|
|