10. Rész - Egy virág története

Evelin

Világ életemben kövér voltam. Mindig olyan akartam lenni mint az engem körülölelő emberek. Nem akartam annyira különc lenni, olyan más, akire úgy néznek mint egy űrlényre. Fél éve, valami őrültséget követtem el, és ezért elmegyógyintézetbe kerültem. Az első 3 hét után minden nap el kellett mennem pszichológushoz. Ahogy azt még ma is teszem. Sokáig úgy gondoltam hogy nincs értelme megosztani egy vadidegen emberrel a dolgaimat, de aztán rájöttem, hogy ha jobban megismerem talán mégsem lesz olyan idegen.
Amit tettem az borzasztó, és tulajdonképpen nem is tudom igazán hogy mi ütött belém, miért csináltam. Csak otthon voltam egyedül, elzárva a világtól, és túl sok időm volt gondolkozni. Túlontúl sok végiggondolni mindent, az életet, azt hogy egyedül vagyok, hogy kiskorom óta küszködöm a súlyproblémákkal, amiért mindig kicsúfoltak. Hogy senkinek sem tetszem, persze hogy is tetszene egy ilyen lány bárkinek is, és hogy még az úgynevezett barátaim sem állnak mellettem. 17 éves vagyok, kijelenthetem hogy még mindig szűz, és nem csak szexuális értelemben, hanem akármilyen testi érintkezésről is van szó, SOHA nem csókolóztam, és semmi hasonló. Még egy puszit sem kaptam fiútól. Sőt, jobbjára csak az anyám adott még kiskoromban, de mi nem vagyunk egy ölelkezős puszilkodós fajta család. Apa 4 éves koromban lelépett, és azóta felénk se nézett, és ez alatt a pár év alatt anyám totálisan kikészült. Tehát kijelenthetem, hogy rühellem az életemet, és amit még ennél is jobban utálok, az a tükör. Nem, nem a tükör, hanem sokkal inkább az az idióta fej ami visszanéz rám ha belenézek.
Hatalmas barna szemeim vannak, kicsi pupillám, turcsi orrom, és pici, de kerek szám. Mindezeket keretezik az itt-ott elszórt szeplők és a sötétbarna, vállig érő hajam, ami totálisan szögegyenes.
Nincsenek szép ruháim, nem hordok olyan ruhákat amik másokon jól mutatnak, kiemelik a szép idomaikat, mivel nekem nincs olyan. Egy kövér disznó vagyok. Egy hájpacni, és ez idegesít. Igen! Féltékeny vagyok az olyan lányokra akik gond nélkül bármit és nagy mennyiségben ehetnek, akik úgy mennek be egy üzletbe hogy tudját akármit megvehetnek maguknak ami csak megtetszik, mert csodásan mutat rajtuk. Az én hurkáimat azonban nem lehet csak úgy eltakarni. A fürdőruhákat is utálom! Csak nyomi mackófölsőim vannak, és XXL-es pólókat hordok.
Egy cseppnyi nőiesség sem szorult belém.
Egészséges táplálkozás, napi 1-2 óra edzés, mit érek velük? Próbáltam, de semmi eredménye nem volt. Ugyan olyan kövér maradtam, az én 106 kilómmal.
Ha bántod magad az nem fáj annyira ha. Megvágod a karod, vagy a lábad, ha leforrázod magad a zuhany alatt, ha játszadozol a gyertyáfal, az még mindig nem olyan szörnyű mint maga az élet. Ezért kerültem oda ahova, aztán mikor kiengedtek pénz nélkül minden nélkül...
-Bocsi hogy késtem 10 percet.
-Másfél órát!
-Öhm, bocs.
-Mindegy.
Igen, az anyám egy tuskó.

Újra iskolába járni, beilleszkedni, ismét normális életet élni nem egyszerű. És ez sajnos nem az erősségem. Nem az a fajta lány vagyok akivel első látásra kedve szottyan beszélgetni az embereknek. Furcsa ismét a normális emberek között lenni.
A pszichológusom szerint ez teljesen normális, hogy nem megy annyira a barátkozás de azt javasolta hogy azért próbáljak meg kicsit nyitottabb lenni.
Véleményem szerint ennek semmi értelme. Ha már nincsen semmi bajom akkor miért kell pszichológushoz járnom?
-Azért mert biztosítani szeretnénk hogy nem esel ismét ugyanabba a hibába. Szeretnénk megtartani a jelenlegi állapotot. Vagy ha van rá lehetőség még jobbá tenni.
Ezek a szavak igazán hivatalosan hangoztak.